A mozgókép nem más, mint optikai illúzió, az állóképek sorozatát agyunk folyamatos mozgássá állítja össze. Ezt a jelenséget már az ókorban megfigyelték, mégis a 19. század korszellemére és az addig összegyűlt tapasztalatokra volt szükség ahhoz, hogy megalkossák azokat a szerkezeteket, amelyek e tudás gyakorlati felhasználásán alapultak. Az animációs eszközök fejlődése rendkívül gyors volt. Az 1800-as évek elejétől indulva néhány évtized leforgása alatt jutottunk el a két különböző ábrát eggyé varázsoló taumatróptól az igazi mozgás illúzióját keltő, korongokból álló fenakisztoszkópon, valamint a zoetrópon és a praxinoszkópon át a filmig.
A felsorolt eszközök közül talán a William George Horner által 1834-ben feltalált zoetróp a legismertebb. Elnevezése a görög zoe (élet) és a tropos (forgás) szóból ered. Egy felső felén nyitott dob palástjába hosszúkás, függőleges réseket vágnak egymás mellett azonos távolságban. A dob belső felületére egy mozgássorozat fázisait ábrázoló képeket tartalmazó papírcsíkot helyeznek. Ha a dobot gyorsan megpörgetjük, a réseken betekintve mozgó képet láthatunk. A forgó dob körül elhelyezkedve egyszerre többen is nézhetik a mozgó képeket. A zoetróp (daedaleum, ördögkerék, életkerék, varázsdob, zoetróp, zootróp) főként gyermekjátékként ismert, nem utolsósorban azért, mert kis erőfeszítéssel bárki elkészítheti. Emellett a filmtörténeti gyűjteményekben is állandó helye van, hiszen egyszerű módon mutatja be a film alapvető működését.
Az alábbi linkre kattintva letölthető egy mérethelyes A3 méretű sablon. Ezt érdemes kinyomtatni, fotókartonra átrajzolni, majd körbevágni és összeragasztani, a fenti képen látható formában.
Fogj egy parafadugót, helyezd rá az elkészült forgódobot, majd a közepén jelzett pontban egy rajzszöggel rögzítsd! Vedd kézbe a parafadugót és pörgesd meg a dobot: kezdődik a varázslat!
A papírszalag, amelyre a fázisrajzokat elkészíthetitek, 38,5 cm széles és 4 cm magas; 12 egyenlő részre legyen osztva. 3,2 cm széles egy „képkocka”.
Zoetróp sablon letöltése
